Elmondása szerint a leggyakrabban a papagájok beszédével kapcsolatosan kérdeznek tőle, leginkább azt, vajon a madár ténylegesen tudja-e, hogy mit mond. A papagájok ezen tudományát rejtély övezte mindig is, Pepperberg tapasztalati pedig megerősítik azt az elgondolást, hogy a madár nagyon is tudja, mit beszél, máskülönben nem tudna helyesen felelni, időzíteni.

A tudós jákó papagájokkal kísérletezett hosszú időn keresztül, két fő kísérleti alanya Alex és Griffin voltak, és mindkettővel sikeresen ismertett fel színeket, objektumokat, melyeket a papagájok nevükön neveztek. A felismert tárgyak, például kulcsok darabszámát is sikeresen meg tudták mondani és a színüket is képesek voltak megkülönböztetni. Később a kicsi és a nagy fogalmát is megértették és ez alapján is sorrendezték a tárgyakat.

A doktornőt a munkájában egy csapat egyetemi hallgató segítette, ők persze az idők folyamán mindig változtak, cserélődtek, és a papagájok hozzájuk fűződő viszonya is sok tanulságot tartogatottam az ember-madár viszony tekintetében. Volt olyan hallgató, aki nem volt képes megszerettetni magát velük, ennek okára soha nem derült fény, egyszerűen nem volt szimpatikus a papagájnak. Ez sajnos a való életben sem ritka, ezek az intelligens jószágok nem mindenkit fogadnak el társnak. A kevésbé szeretett hallgatónak például Alex sose ült fel a kezére, ha ezzel próbálkozott, akkor a madár rákiabált, majd egy másik diákra nézett, és felemelte a lábát, ezzel jelezve, hogy inkább oda ülne.

A kísérleti folyamatok során a két papagáj több, mint 100 szót sajátított el és ezek jelentésével is mind tisztában voltak, a megfelelő időben és módon használták őket. Az évtizedekig tartó folyamatról rengeteg feljegyzés és anyag készült, és bár Papperberg szerint ezek nem kellően anekdotikusak ahhoz, hogy igazán olvasmányosak, népszerűek lehessenek, tudományos értékük megkérdőjelezhetetlen.