Az állatok szeretetnyelve nagymértékben eltér bármiféle emberi kifejezésmódtól, az állatokon belül pedig a háziasított papagáj rendelkezik a leginkább meglepő megnyilvánulásokkal ezen a téren. A legfurcsább ilyen jelenség, amikor a papagáj ráöklendezik az emberre. A madár csőre és mellkasa ismétlődően ívelő mozgást vesz fel, ennek hatására a gyomrából az étel visszakerül a szájába, hogy végül a gazdi kezén vagy a ruháján landoljon. Mi áll emögött a jelenség mögött?

Ezt az udvarias és szeretetteli magatartást a legtöbb, tapasztalt gondozó igyekszik elkerülni. Ennek a legjobb módja a figyelem azonnali megszüntetése, amint ez a viselkedés megjelenik. A papagájok tökéletesen megértik ezt az üzenetet. Ezután pedig meg kell várni, amíg a madár más, elfogadható viselkedést mutat, és arra szabad csak reagálni. Az öklendezés ugyanis a madárudvarlás teljesen bevett formája és módja, a szexuális magatartás megerősítése pedig hozzájárulhat számos olyan viselkedési problémához, mint például az agresszív viselkedés a háztartás többi tagja iránt, a túlzott figyelem-igény és még sok más.

Néhány országban bevett szokás, hogy a papagájok repülési tollait már abban az időpontban lenyesik, ahogy repülni tudnának. Ez egyrészt ad egyfajta biztonságot a gyakran halállal végző szökéssel szemben, ugyanakkor a repülés képességének teljes elvesztését okozhatja a madár életének hátralévő részére. Ez különösen igaz a nehéz testű madarak, például az amazonok, arapapagájok és az afrikai szürke papagájok esetében.

Vannak olyan gazdik, akiknek egy olyan, öregebb papagájuk van, aki teljes tollazattal rendelkezik, de soha nem repül, mert valamikor egyszer megijedt. Ezek jellemzően azok a madarak, akiknek levágtak a tollait fejlődés azon kritikus szakaszában, amelyben genetikájuk sürgette volna őket a testük első repülési kísérleteire. Repülés helyett az ülőfáról történő minden egyes elindulást zuhanás követte.