Azt mondta: „Ez az egyetlen része Patagónianak, ahol nincs madárállomány" - emlékeztett vissza a történetre Dr. Masello, aki ma már németországi Justus Liebig Egyetem állat-ökológiai vizsgálatának vezetője. De a parkőr ezután még megkérdezte: "Esetleg egy fiatal tudós érdekli, aki egy nagy papagáj-kolóniáját lát el?".

Érdekelte. A Dr. Masellót fogadó látvány „csodálatos” és „hihetetlen” volt. Egy 160 méter magas homokkő szikla mellett, amely az Atlanti-óceán partja mentén hét mérföldre húzódott, több tízezer papagájpár ívelt a levegőn át a sziklafalba épített fészkeiek irányába. Tömegével ásták a falba a fészeknek szánt odúkat. Nem sokkal később kezdődött a párzási idény, utána a sziklák körüli égbolton rettenetes papagájkarnevál kezdődött 150.000 darab, varjú méretű, mindenféle színű. izgatott madár részvételével.

Ma, 20 évvel később, Dr. Masello kezeit harapások, csípések hegei borítják, továbbá többször eltört a térde, egyszer az orra is - "kis balesetek a papagájokkal történő munka közben" - mondta ezekről. Mégsem sajnálja, mert meglepő szépségük és intelligenciájuk mindenért kárpótolta őt. Dr. Masello az egyik kicsi, de meglehetősen lelkes kutatókör tagja, akik a papagájféléket, a kakadukat és hasonló madarakat vizsgálnak. Pályafutásuk során papagájokról szóló rövidfilmek egész sorát készítették el. A hatalmas és néha kockázatos terepmunka, a laboratóriumi vizsgálatok és a drága nyomkövető berendezések miatt gyakorta veszteséges vállakozás ellenére a kutatók betekintést nyernek a papagájok életébe, elméjébe és megdöbbentő étvágyába, mely felbecsülhetetlen értékű információkat jelent.