A pozitív megerősítés nagyjából azt jelenti, hogy ha feladatot adunk neki, amit sikerrel végrehajt, akkor azért jutalmazzuk, a kudarc felett pedig át kell siklani, büntetni tilos. Az ujjra, később pedig kézre történő fellépést ezzel a módszerrel a legtöbbjüknek hamar meg lehet tanítani, egy kis kajával hamar motiválhatóvá válnak.

Egy madár tehát idővel könnyedén fellép, de sokszor nehézségekbe ütközik, amikor le kellene szállnia a kézről. Még akkor se megy neki könnyen, ha az ember direkt úgy kezdi tartani a kezét, hogy az már kényelmetlen legyen a papagájnak, ilyenkor aztán mindehogyan próbál egyensúlyozni és a csőrével megkapaszkodni. Ez azért van, mert a madár eleinte még stresszes ebben a helyzetben, és nem tudja, hogyan menjen le, a gazdi meg idegesen reagál és rángatni kezdi a kezét. Ilyet nem szabad csinálni, mert ez aláássa a későbbi kapcsolatot. Szép türelmesen oda kell tenni a kalitkához, idővel magától át fog lépni rá és ez a dolog hamar rutinmutatvánnyá fog válni.

Tehát hogyan lehet megbízhatóan átlépést tanítani egy madárnak, aki elugrik, elrepül, vagy ami még rosszabb, ha csíp és harap? Egy papagáj mindig sokkal könnyebben lép felfelé, mint lefelé. Ezért tehát a legfontosabb trükk, akár rúdra, akár kézre szeretnénk átléptetni a madarat, hogy a cél mindig felfelé legyen. Ezt az irányt egyszerűen jobban szeretik.

Amint az első láb megérinti a kezet vagy a botot, a papagájnak azonnali megerősítést kell kapnia, ami rövid szóbeli dícséretből ("jó!"), valamint egy kis jutalomfalatból álljon. Ezeket értékelni fogja. Később ezeket ki kell tolni és megvárni velük, amíg a másik madárláb is célt ér, ezzel lehet növelni a feladat hatékonyságát. Ennek működnie kell függetlenül attól, hogy jutalmat kínálunk-e minden egyes lépésnél. Ezt a papagáj egyéni együttműködési hajlama dönti el.